Prológus

Éreztétek már, hogy minden elromlott körülöttetek, de jött egy személy, aki belépett az életedbe és ott is maradt? Mert én pontosan ezt érzem. A szüleim halála után a bátyám próbált nevelni, de mikor betöltöttem a 14-et elment és azóta nem hallottam felőle. Ezeket a fájdalmas emlékeket elnyomja a bennem égett tűz Oliver iránt. Már 3 hónapja együtt vagyunk és iszonyat boldog vagyok.
A tánc is remekül megy, igaz nincsenek barátaim és folyton piszkálnak ami néha nagyon fáj. Nem tettem ellenük semmit, mégis úgy viselkednek velem, mintha bankot raboltam volna, vagy valami.
 De visszakanyarodva Oli-hoz. Mindent megkapok amire szükségem van. Másfél hónap után oda is költöztem, igaz nem volt betervezve, de már nem volt elég pénzem, hogy kifizessem az albérletet és a táncsulit, így választanom kellett. Lehet, hogy most idiótának hisztek, hogy miért nem a biztos tetőt választottam a fejem felett, de ha nem táncolhatok, az olyan számomra, mintha nem is élnék. A tánc a mindenem. Mikor táncolok a magamban érzett bánatot és dühöt ki  tudom magamból adni, olyankor érzem magamat igazán teljesnek.
Az utolsó órám volt a táncsuliba, és ma Oli se ment dolgozni, úgyhogy siettem ahogy csak tudtam hozzá.
Mikor beléptem a lakásba csend volt.
- Hahó! Oli itthon vagy?- majd hirtelen két kéz fonódott a derekamra.
- Szerbusz szépségem, már nagyon vártalak!- elkezdte a nyakamat csókolgatni, majd benyúlt a pólóm alá.  (Nyár vége fele jártunk, de még mindig meleg volt kint. )
-Oli ne, én nem akarom!- a szavaimat mintha meg se hallotta volna, tovább csókolgatta a nyakamat, majd a keze a pólóm alatt a derekamról előre fele vezette és felfele a melleimhez.
-Oliver légy szíves hagyd abba, én nem akarom!- szavaimat ismét nem vette figyelembe. Kiszabadítottam magam a karjai közül, de ő utánam kapott és akaratom ellenére ledöntött a kanapéra, és kezeimet lefogta, hogy ne tudjak szabadulni. Sikítani próbáltam, de mielőtt bárki is meghallhatta volna, befogta a számat majd egy széles ragtapaszt tett rá. A félelem végig járta minden egyes porcikámat. Nem akartam elhinni, hogy ezt teszi velem.
- Csak nem gondoltad, hogy azért vagyok veled mert szeretlek?!- gúnyos mosoly ült ki az arcára, majd újra elkezdett csókolgatni, undorodtam tőle. Nem akartam elhinni, hogy ezt a seggfejet szeretni tudtam. Majd elkezdte letépni rólam a ruhákat mire én össze vissza rángattam magam, próbáltam szabadulni, de ő meglendítette a kezét és onnantól kezdve homályos minden...