~Díj~

Megkaptam az első díjamat, amit nagyon szépen köszönök Lizzy-nek:))♥

 Szabályok:

• Írj magadról 11 dolgot
• Válaszolj 11 kérdésre
• Tegyél fel 11 kérdést
• Küld tovább 11 embernek

11 dolog rólam:

1. kosárlabdázom
2. imádok zenélni
3. játszok hegedűn és egy kicsit zongorán
4. van egy bátyám
5. 16 éves vagyok
6. imádok olvasni
7. a kedvenc évszakom a tél
8. tudok síelni
9. egyszer el szeretnék jutni Londonba, Atlantaba
10. édesszájú vagyok
11. allergiás vagyok a csokira:((

 Kérdésekre a válasz:

• Van kedvenc könyved?-Igen, az Szjg és az Enigma
• Mióta blogolsz?-Ez a blogom karácsony óta elérhető
• Van tesód? Hány éves?- Igen:) van egy bátyám, aki 20 éves lesz áprilisba
• Hány éves vagy?-16
• Ki a kedvenc mesehősöd?-Hát akiért nagyon rajongok az Batman:$
• Kedvenc előadód?-Ha bandáról van szó, akkor az 1D, ha szóló énekesről, akkor Justin Bieber
• Victoria Justice vagy Miranda*iCarly*-Victoria Justice
• Milyen nyelven tanulsz?- német, angol és olasz
• Szereted a Harry Pottert?-imádom♥
• Melyik az a tulajdonság amitől falra mászol?- Hazugság és a flegmaság
• Ki a legkedvesebb személy az életedben?-anyukám♥

Kérdéseim:

1. Van olyan személy az életedben, akiért bármit megtennél?
2. Mi a kedvenc könyved címe?
3. Ki a kedvenc színészed és színésznőd?
4. Kedvenc énekes?
5. Kedvenc film?
6. Szereted a horrort?
7. Sportolsz valamit?
8. Egy nap mennyit szoktáltanulni?
9. Bántottak már meg úgy, hogy nem tudtad megbocsátani?
10. Sok blogot olvasol?
11. Volt már barátod /pasid/ ?

Küldöm♥:
- Lizzy
-Szandi
-Ildi

~4. Fejezet-Furcsa érzések... ~

 sziasztok:) tudom sokat késtem, amit röstellek is, és a rész se lett túl hosszú remélem azéárt elnézitek nekem és tetszeni fog:) nagyon szépen köszönöm a 6 feliratkozót és a kommenteket is:)) sokat jelentenek nekem♥ megpróbálom most már a határidőt tartani, remélem sikerülni fog:) jó olvasást és írjatok komikat♥
ui.: kövessetek be twitteren: @eszkii_stein :))♥




"Pont mikor Niall befejezte a mondanivalóját, belépett az ajtón Dani, mögötte pedig Lena. Mosolygott, de amint meglátott engem, lehervadt a mosoly az arcáról..."

Tudtam, hogy egy tuskó voltam, és a srácoknak igaza van. Bocsánatot kell tőle kérnem. Mielőtt megszólalhattam volna, Louis a szavamba vágott.
-Mi lenne ha tartanánk egy esti medencézést meg raknánk tábortüzet? El is hamarosan megjön, így Lena őt is megtudja ismerni, és mi is Lenat. Na mit szóltok?
-Én benne vagyok. Én is. Szerintem ez egy jó ötlet.-mindenki válaszolt rá, csak Lena meg én nem.
-Zayn benne vagy?-én csak bólintottam-Te Lena?-kicsit hezitált, de a végén megmondta az egyértelmű választ.
-Felőlem oké.
-Ez állat lesz!- röhögött fel Louis.
-Mindenki menjen átöltözni, Hazzameg Liam légyszii segítsetek tábortüzet rakni.-elintultunk felfele, de Louis még megállított minket- 20 perc múlva kint a kertben találkozunk.-majd felmentünk a szobáinkba átöltözni.
Az este folyamán keresni fogok egy alkalmat, hogy tudjak beszélni Lenaval.

~Lena Thomson szemszöge~
Mindenki engem bámult, hogy mi lesz a válaszom. Most törjem le a kedvüket, mert nem akarok egy tőbunkóval együtt mulatni?! Az nem én lennék. Ígyhát kimondtam a válaszomat.
-Felőlem oké.-láttam, hogy mindenki felvidult még jobban a válaszom hallatán, majd mikor rápillantottam Zaynre, mintha ő is egy kicsit megkönnyebült volna, hogy igent mondtam. Lehet csak rosszul láttam...sőt biztos is. Miért könnyebült volna meg?! Beérve a szobámba előkerestem a fürdőruhám, majd miután felvettem a hajamat lazán befontam, és egy kontyot csináltam belőle.

Mikor kész voltam, megfogtam egy törölközőt és elindultam le a kertbe. Mikor kiértem, rajtam kívül már mindenki ott volt. Egy új lányt is felfedeztem, ő biztos Louis barátnője. Ahogy közelítettem feléjük észrevettek, majd mind engem bámultak. Kicsit zavarba is jöttem, főleg ahogy Zayn nézett rám. Furcsa volt. Többször is végigmért.
-Ennyire rosszul áll?-fintorodtam el, majd végigmértem magamat. Ez a fürdőruha az egyik kedvencem.
-Dehogyis, sőt...-vigyorodott el Harry.
-Lena ő a barátnőm Eleanor.-mutatta be Loui nekem a melette ülő lányt.
-Szia! A fiúk már meséltek rólad egy-két dolgot, én Eleanor Calder vagyok.-mosolygott rám kedvesen, majd felállt és a kezét nyújtotta.
-Lena Thomson-mosolyogtam vissza, majd kezetráztunk.
-Éhes vagyok!-kiáltott fel Niall, majd berohant a házba. Pár perc után egy tál chipssel jött vissza.
Leraktam a törölközőm az egyik napágyra majd leültem El és Dani mellé és elkezdtünk beszélgetni. Nem tudom mióta beszélgethettünk, de egyszer csak valaki a derekamnál fogva felkapott és mire észbekaptam, már a medence aljával volt egy találkozom. Mikor feljöttem a víz alól Niall vigyorgó képével találtam magamat szembe. Nemcsak én kötöttem ki a vízbe, hanem Dani és el is. Egymásra néztünk a lányokkal, majd mintha segítséget kérve nyújtottuk a kezünket, de ahelyett h kimásztunk volna berántottuk a fiúkat a vízbe. Csak Harry és Mr. Kőbunkó volt még száraz. De nemsokára Harry is beugrott a vízbe közénk. Kb egy órája lehettünk a vízbe mikor én meguntam és kimásztam, míg a többiek folytatták a hülyülést. A törcsim pont Zayn mellett volt, így nem tudtam elkerülni, hogy ne menjek a közelébe. Megfogtam a törölközőm, de mikor visszaakartam húzni a kezem, Zayn a csuklómnál fogva megakadályozta. Érintése áramütésként ért, majd a szívem is őrült tempóba kezdett el dobogni.
-Beszélni szeretnék veled.-hezitáltam egy kicsit.
-Rendben.-ezzel felállt, majd elindult a házba és pedig mint egy kiskutya követtem őt. A konyhába ment, majd nekitámaszkodott a pultnak és szembefordult velem. Az ajtóban álltam és onnan próáltam leolvasni az arcáról valamit.
-Bocsánatot szeretnék kérni. Tudom egy k*rva nagy tapló bunkó voltam, de én nem ilyen vagyok. Nem tudom mi van velem mostanában, vagyis tudom...mind egy. Annyi a lényeg, hogy sajnálom, teljes szívemből és remélem nem ellenzed majd, hogy jobban megismerjük egymást.-mialatt beszélt végig a szemembe nézett. A szeméből kitudtam olvasni, hogy tényleg komolyan gondolja mindezeket amiket mondott.-Tudom, hogy ismeretlenül ítéltelek el, és csúnya dolgokat mondtam, de remélem meg tudsz bocsátani.- ellökte megát a pulttól, majd elment mellettem és kifelé indult. Mielőtt kiment volna, megállítottam.
-Lena Thomson vagyok-felé nyújtottam a jobb kezemet. Nincs értelme rá haragudni, vagyis...nem tudok rá haragudni. Nem értette, hogy mit szeretnék ezzel, majd mikor leesett neki kezét az enyémbe csúsztatta és kezet ráztunk.
-Zayn Malik.-mosolygott vissza. Egy ártatlan kézfogásból egy ölelés lett, amit Zayn kezdeményezett, de be kell valljam nem is bántam. Karjai között biztonságban éreztem magam. Ez furcsa. Szívem hevesebben ver, érintése áramütésként hat rám és biztonságban érzem magam vele. Ezek a szerelem jelei nem? Nem, ez nem lehet...hisz nem is ismerem...és....és...Majd Zayn a fülemhez hajolt.
-Köszönöm.-lágyan suttogva súgta a fülembe. Elengedtük egymást, majd visszamentünk a többiekhez. A gondolataim egyre Zayn körül forogtak és a fejem is fájt egy kicsit, ezért bocsánatot kértem a srácoktól és elmentem aludni...

sziasztok:) sajnos nem résszel jelentkezem MÉG, de hamarosan igen... tudom, hogy már 2 hetet csúszott a rész, de összecsaptak a fejem felett a hullámok:// a rész ugyan kész van, de vannak benne olyan részek, amik nem az igaziak és addig nem szeretném felrakni... remélem megértitek♥ hamarosan felteszem a 4. Fejezetet!

~3. Fejezet-Új környezet, barátok...~

 sziasztok:)) tudom, hogy a 3. fejezetet csak 18.-ára ígértem, de mivel előre megvannak írva a részek, és írtatok komikat, úgy döntöttem, hogy felrakom a kövi részt;) ez azt jelenti, hogy a 4. fejezet fog felkerülni január 18-án:) remélem tetszeni fog a rész:) jó olvasást♥                  
                                                                                                                         puszii Eszkii





"-Reggelt.-szomorú, dühös és csalódott hang volt. Megfordultam és mikor megláttam a srácot, a lélegzetem is elállt..."
Egy fekete hajú srác volt. Csak egy melegítőalsó volt rajta, így megláttam tetoválásokkal díszített felső testét. Leült az asztalhoz Liam és Niall mellé, majd mikor felnézett rám látszott rajta h nem érti mit keresek itt és ki vagyok.
-Ez meg ki?- Na jó a helyes kinézethez párosodott a bunkóság is.
-Ő Lena, Dani tanítványa.-kezdte magyarázni Niall.
-És attól még h Dani tanítvány, mit keres itt?- kérdése hallatán kezdett felmenni benne a pumpa.-Csaknem Harry, vagy te Niall akadtál vele össze?-röhögött barátjára. Eddig bírtam. Eldobtam a kezemből a villát, amivel a tojást vertem fel és odamentem hozzá, majd pofon vágtam.  Gúnyosan rám nevetett.
-Szerinted ez fájt? Úgy ütsz mint egy utcasarki...
-Zayn elég!-szólt rá Liam ingerülten, de addigra nekem már megjelent a könnyfátyol a szememen. Nem akartam előttük sírni, ezért kirohantam a konyhából és abba a szobába rohantam, amelyikbe aludtam. Becsaptam magam után az ajtót, majd lerogytam a földre és elkezdtem sírni.

~Zayn Malik szemszöge~

Gondoltam most, hogy szabin vagyunk a srácokkal elmegyek Perrihez, meglepem egy romantikus vacsorával. Mikor odaértem a házához, nem csöngettem, hanem bementem. A nappaliba senki se volt, ezért a konyha felé vettem az irányt. Mikor beléptem rajta nem hittem a szememnek. Perrie egy srác ölében ült és éppen csókolóztak.
- Khm!-erre mindketten odakapták e fejüket és Perrie arcára kiült a rémület.
-Zayn megmagyarázom! Ez nem az aminek látszik!-kezdett volna magyarázkodni, de én nem hagytam neki.
-Ezen mit lehet megmagyarázni, hogy megcsalsz?! Szánalmas barom voltam, hogy elhittem neked, hogy szeretsz. Soha többé nem akarlak látni!-ezzel sarkon fordultam és az ajtó felé igyekeztem, de ő utánam kapott.
-Zayn kérlek ne, én szeretlek!
-Ja persze!- ezzel faképnél hagytam. Beszálltam a kocsimba és London egyik külvárosi kocsmája felé vettem az irányt.
Már a bárszéken ültem és Isten tudja hányadik whiskyt ittam meg. Éreztem, hogy már nem tudok normálisan gondolkodni. Szerettem én egyáltalán Perriet? Fáj, hogy megcsalt, de egyfajta megkönyebülést érzek, hogy már nem kell vele lennem. Azt hiszem ez egy válasz. Nem szerettem igazán. 
-Hé, még egyet.-szóltam oda a csapos srácnak.
-Figyi haver, nem az én dolgom, de szerintem nem kéne már többet innod. Bármi is történt nem kéne ezt tenni.
-Pontosan nem a te dolgod.-szóltam vissza neki kicsit keményebben.
-Csak egy tanács volt.-letett elém még egy pohárral, amit ki is fizettem egyből. Lehúztam, majd elkezdtem gondolkodni azon amit mondott. Lehet igaza van. Nem ér ennyit Perrie. Mivel kocsiba nem ülhettem, ezért hívtam egy taxit. 10 percen belül meg is érkezett. Lediktáltam a címet és már úton is voltunk. Mikor megérkeztünk kifizettem a taxit, majd elbotorkáltam az ajtóig. Mikor beléptem csend volt a házban, biztos mindenki már alszik. Megprobáltam a lehető leghalkabban felmenni a szobámba, ami néha nem sikerült, mert belerúgtam valamibe, és elkáromkodtam magam. Mikor végre beértem a szobámba egyből ledőltem az ágyra. Nem jött egyből álom a szememre, ezért elkezdtem gondolkodni. Nem leszek mindenkivel kedves. Meg fogok változni. Ezen gondolkodtam még elég sokáig, majd az álom egyszer csak elnyomott. 
Reggel mikor felébredtem, elmentem zuhanyozni, majd miután végeztem csak egy mackóalsót (szabadidőalsó) vettem fel, majd leindultam a konyhába. Mikor beléptem már a többiek ott voltak, vagyis nem mindannyian. Elmorogtam egy reggeltet, majd leültem Liamékhez, majd pedig felnéztem, hogy kik is állnak a tűzhelynél. Az egyik lány Dani volt, de a másikrol fogalmam sincs, hogy ki lehetett. Nem nézett ki rosszul azt be kell vallanom, de új élet, új ízlés is.
-Ez meg ki?-fejemmel a lány felé böktem.
- Ő Lena, Dani tanítványa.-kezdte magyarázni Niall, de félbeszakítottam.
-És attól még h Dani tanítvány, mit keres itt?-jogosnak éreztem a kérdésemet-Csaknem Harry, vagy te Niall akadtál vele össze?-vigyorogtam Niallre, majd ránéztem a lányra. A lány közeledett felém, majd pofon vágott. Kicsit fájt, de nem akartam ki mutatni.
-Szerinted ez fájt? Úgy ütsz, mint egy utcasar...
-Zayn! Elég!-szólt rám ingerülten Liam, ránéztem majd vissza a lányra, akinek könnyes lett a szeme, majd hirtelen elrohant. Dani és Niall rögtön a lány után mentek.
-Miért beszéltél vele így?-Liam nyugodsága már idegesített.
-Miért, hogy kellett volna?-röhögtem rá.
-Nem tudsz róla semmit.
-Miért ti igen? Hát nem  hiszem, és tudod....
-Megerőszakolták...-Liam keményen a szemembe nézett, hogy érezzem át szavaim súlyát.-Tegnap Dani bent hagyta a telefonját a suliba, ezért elmentünk a suliba. Az egyik terembe volt...zokogott...és...Zayn te nem láttad, hogy hogy néz ki a lány teste. Mindenhol kék-zöld foltok vannak rajta. Nem érdemelte meg, hogy így beszélj vele, semmit sem tett.-ezzel Liam felállt és ő is kiment a konyhából. Egy baromnak éreztem magam, bár az is vagyok...Felálltam az asztaltól, felmentem a szobámba felöltöztem és elindultam a parkba.

~Lena Thomson szemszöge~

A földön ülve zokogtam. Fájtak a srác szavai, akit Zaynnek hívnak ha jól emlékszem. Hirtelen kopogtak az ajtón, majd Dani és Niall dugta be a fejét rajta. Bejöttek leültek mellém és átöleltek. 
-Ne is foglalkozz Zaynnel, mostanában kicsit furcsán viselkedik, de amúgy rendes srác hidd el.-természetes, hogy Niall védi a barátját, bár nincs jogom ítélkezni felette, hiszen nem is ismerem Zayn. De ő se engem.
-Mit szólnál ha elmennénk a suliba és próbálnánk egy kicsit? Vacsira meg visszajönnénk.-tetszett Dani ötlete, ezért bólintottam.-Most meg az arcod, meg szedd össze a cuccodat és lent találkozunk.
-Rendben és köszönöm.-Niallal kimentek. Úgy érzem őket tényleg a barátimnak tekinthetem, és talán a családomnak is. Összeszedtem a cuccomat, majd elmentem a fürdőbe egy kicsit rendbe szedni az arcomat. Tettem fel egy kis szempilla spirált, gyors átöltöztem(amibe átöltözött),majd a cuccomat felkapva elindultam lefele. Dani már a cipőjét vette fel. Miután én is felvettem elindultunk a táncsuliba. 

~Zayn Malik szemszöge~

Nem ismertek fel az utcán, mondjuk ez az álcámnak is köszönhető. Beültem egy Starbucks-ba, majd mikor meguntam az ücsörgést, elindultam sétálni. Nem tudom merre mentem, csak a lábam vitt előre. Olyan 5 óra körül értem haza. A többiek a kanapén ültek és beszélgettek, majd mikor megláttak elhallgattak. Dani és az a másik lány nem volt itt. 
-Szisztok! Figyi srácok bocsánatot szeretnék kérni tőletek. Tudom, hogy furcsán viselkedem egy pár napja csak...mindegy szóval bocsi. Liam és Niall tőletek külön bocsánatot szeretnék kérni a reggel történtekért.
-Azért nem tőlünk kéne bocsánatot kérned, hanem Lenatól.-reggel nem is figyeltem oda, hogy milyen szép neve van-Mielőtt még meglepetésként érne, itt fog nálunk lakni. A többieknek már elmondtuk a történetet, és beleegyeztek, hogy itt maradjon.-magyarázta Niall. Pont mikor Niall befejezte a mondanivalóját, belépett az ajtón Dani, mögötte pedig Lena. Mosolygott, de amint meglátott engem, lehervadt a mosoly az arcáról...
 

~2. Fejezet-Egy új kezdet talán...~

 sziasztok:)) sajnálom, hogy egy napot csúsztam, de rengeteg dolgom volt a héten:/ nem túl hosszú rész lett és szerintem unalmas is, de ezt majd ti úgy is eldöntitek:) jó olvasást és komizzatok♥






" Megtörve a csendet feltettem azt a kérdést, ami azóta érdekelt mióta megláttuk a teremben."
-Mi történt?- hangom hallatára megijedtek, de egyből rám néztek, majd Dani megrázta a fejét.
-Nem tudom.- arcát ismét keze mögé rejtette és onnan folytatta - csak arra tudok gondolni, hogy a barátja bántotta. Ha nem ő tette volna, akkor nem itt lenne és nem lenne nála ennyi minden. Viszont az is lehet, hogy nem a barátja bántotta, csak szakítottak.
-Szerintem a barátja tette. Ha nem agy lenne, akkor nem a suliba lett volna.- nekem ez a véleményem.
-Nem tudom...Majd ha felébred megkérdezem.-látszott Danin, hogy érdekli Lena.
-Tudom, hogy bárkiért megtetted volna ezt, amit Lenaért tettél, mármint, hogy segítettél neki, de miért érdekel téged ennyire ez a lány? Nem bunkóságnak szántam ezt a kérdést, csak látszik rajtad, hogy nagyon aggódsz érte.- Liam kérdése meglepett, de nem csak engem, hanem Danit is, viszont igaza van barátomnak.
-Tudjátok Lena olyan nekem mintha a hugom lenne, mégha ezt ő nem is tudja. Mindig odafigyeltem rá. A szülei kiskorában meghaltak, majd amikor betöltötte a 14-et a bátya elhagyta és azota nem látta és nem is hallott róla.-Dani mindezeket úgy mondta, hogy nem nézett ránk. Szerintem felidézte magában azt, vagy azokat a beszélgetéseket, amikor Lena mindezeket elmondhatta neki.
-Mennyi rossz dolog történt vele. Nem csodálom, hogy ennyire kiborult...sajnálom őt.tényleg így éreztem. Sajnáltam őt, mert nem hiszem, hogy ezeket a szenvedésekkel teli éveket megérdemelte volna. Ő nem tehetett semmiről, az élet mégis jól kicseszett vele.
-Szerintem menjünk aludni. A lány úgyis reggelig elalszik.-Liam mondatára Danival egyszerre bólintottunk, majd mentünk a szobáinkba aludni.


~Lena Thomson szemszöge~

Álmomban újra átéltem, amikor az a seggfej megerőszakolt. Sikítottam és vergődtem, de valaki lefogott, majd meghallottam, hogy valaki beszél hozzám.
-Lena ébredj, hallod! Kelj fel!-kinyitottam a szemem és megtöröltem a könnyeimtől nedves arcomat, és felmértem a körülöttem lévő helyzetet. Dani aggódó pillantással nézett, majd ránéztem a szobában lévő másik két személyre is. Két fiú volt, és szintén aggódó és értetlen pillantásokkal néztek, pedig nem is ismerem őket, és ők se engem. Dani közelebb jött hozzám és leült mellém, mire én felültem.
-Sajnálom...-szemeimet lesütöttem.
-Jól vagy?-Dani végigsimított az arcomon.
-Voltam már jobban is...
-Lena ők itt Liam, a barátom, és Niall Liam banda és lakótársa. Tegnap miután elaludtál, nem szerették volna ha egyedül maradunk, ezért elhoztunk téged hozzájuk.-magyarázta Dani.
-Köszönöm...-ránéztem a két fiúra, mire ők barátságosan rám mosolyogtak.
-Lena....tudod, ha nem akarod nem muszáj elmondanod...de....na....mi történ veled?-Látszott Danin, hogy félt feltenni ezt a kérdést, de tudni szerette volna az igazságot. Lehajtottam a fejem és a paplan szélét kezdtem piszkálni.
-Ha nem szeretnéd nem muszáj elmondani, megértem és...-Dani szavába vágtam.
-El szeretném mondani, csak....csak nem tudom, hogy hogyan.-ránéztem Danira, mire ő biztatóan rám mosolygott. Ránéztem a két srácra, akik még mindig bent voltak a szobába, majd vissza Danira, aki értette a pillantásomból, hogy nem tudom, hogy bízhatok-e a két srácban.
-Nyugi, bízhatsz bennük.
-Tegnap korán végeztem a suliba és a barátom se dolgozott, ezért siettem hozzá...-mindent elmeséltem. Miközben elmondtam a történteket, nem néztem a szemükbe. Féltem...
-Hogy szabadultál ki?-Liam  kérdezte, mire ráemeltem a tekintetem.
-Mire magamhoz tértem rendesen, nem volt a lakásba, így a fontosabb cuccokat összeszedtem, majd amilyen gyorsan csak tudtam eljöttem onnan.- Liamről Danira néztem, akinek az arcáról folytak le a könnycseppek. Nem szólt semmit, csak megölelt, majd elhúzódott tőlem.
-Nem fogom hagyni, hogy még egyszer bántsanak..-Dani arcát fürkésztem miközben ezeket mondta. Tudtam, hogy érdekli, hogy mi van velem, de arra nem számítottam, hogy ennyire. Eddig a fájdalomtól sírtam, azonban ezeket elfelejtettem egy pillanatra és felváltotta a keserves sírást a boldog sírás. Jól esett, hogy tudom, hogy Danira mindig számíthatok.
-Mi sem fogjuk hagyni, hogy még egyszer ilyen történjen veled.-csodálkozva néztem Liamre.
-Nem is ismertek...
-De szeretnénk.-mosolygott rám a szőke srác, Niall.
-Köszönöm.-hálásan néztem mindhármukra.
-Van hova menned? Mármint lakni...-Niall érdeklődve tette fel a kérdést.
-Nincs...és igazából azt se tudom hova mehetnék...
-Majd laksz nálam.-mosolygott rám Dani.
-Ne viccelj Dan, még vendég szobád sincs és különben is nekünk elég nagy házunk van, és szerintem igazán lakhatna nálunk is, úgyis a legtöbbször te is itt vagy. Persze csak ha Lena te szeretnél itt maradni és ha nem zavar ha 5 sráccal kell együtt laknod....-az utolsó szavakat félve mondta ki.
-Ha nem zavarok...igazából hálás vagyok, amit tettetek eddig értem és nem szeretnék a jóindulatotokkal visszaélni...
-Ugyan már ha zavarnál, és nem szeretnénk, akkor nem mondtuk volna.-mosolygott rám Niall.
-Ez esetben köszönöm.-mosolyogtam mindkét srácra, és az ágyból kikelve megöleltem őket, mire ők kicsit meglepődve, de vissza öleltek.- Várjunk csak 5 srác? Nem csak ketten laktok itt?
-Tudod egy bandában játszunk...-értetlen fejet vágtam-Nem ismered a One Direction-t?-megráztam a fejem.
-Majd megmutatok pár számot tőlük.-kacsintott rám Dani.
-Na mind egy, szóval mi is ebbe a bandába tartozunk és együtt is lakunk. Majd megismered a többieket is.-mosolygott rám Niall, majd hangos korgással jelezte a pocim, hogy éhes vagyok, mire mind felnevettünk. Az elmúlt 1 napban ez az első alkalom, hogy nem sírok, hanem mosolygok.
-Zuhanyozz le, szerintem jót fog tenni és utána eszünk.-simogatta meg a karom Dani.
-Rendben.-kimentek a szobából de előtte Liam megmutatta a fürdőt. Elővettem a táskámból egy cicanadrágot egy két számmal nagyobb Starbucks-os pulcsit, majd elmentem zuhanyozni. Miután végeztem, magamra kapkodtam a ruhákat és kiléptem a fürdőből ahol Niall várt a folyosón.
-Jobban nézel ki.-kacsintott rám, mire én oldalba böktem.
Mikor bementünk a konyhába Dani a hűtőből vette ki a reggelihez valót.
-Omlett mindenkinek jó lesz?- kérdezte.
-Igen.-válaszoltuk egyszerre.
-Segítek.-odaléptem Dani mellé, majd segítettem neki megcsinálni a reggelit. Épp a tojást vertem fel, mikor valaki bejött a konyhába.
-Reggelt.-szomorú, dühös és csalódott hang volt. Megfordultam és mikor megláttam a srácot, a lélegzetem is elállt...

~1. Fejezet-Fájdalom~

 sziasztok:) meg is hoztam az első részt, remélem tetszeni fog:))) a helyesírási hibákért előre is elnézést kérek:$ arra szeretnélek titeket kérni, hogy írjatok komikat, nagyon sokat jelentene♥



Este  8 óra, de én még mindig a táncsuliba vagyok. Őszintén nem tudom hova mehetnék, mert abba a lakásba biztosan nem. Segítséget pedig nem hiszem, hogy elfogadnék valakitől is, nem mintha valaki felajánlaná nekem a segítségét. A zene újra elkezdett szólni és pedig teljes mértékig átadtam magam a felcsendülő akkordoknak. Az érzelmek újra kitörtek belőlem és nem tudtam visszafogni magam. Csak táncoltam és táncoltam.
Mindenem fájt már, de nem hagytam abba. Abban a pár pillanatban nem akartam mást csak elfelejteni mindent, és ha ehhez ez szükséges, hogy a végtelenségig táncoljak, és ezáltal ne kelljen tovább szenvednem, akkor megteszem. A lábamat feltörte a cipő és már elkezdett vérezni is. Abba kellene hagynom, de egyszerűen képtelen vagyok rá. Egy forgásos részt csináltam, mikor a lábam nem bírta tovább és szoros kapcsolatot kötöttem a földdel. Elestem. Úgy ahogy az életben is elbuktam. Nem bírtam tovább visszatartani a sírást, egyszer csak kitört belőlem.Hangosan zokogtam. Miért velem történik ez a sok szörnyűség? Miért?
Ekkor valaki átölelt gyengéden és a nevemet mondta.
-Lena....


Danielle Preazer szemszöge

5 óra körül végeztem a suliba. Kivételes alkalmak egyike. Rohantam haza, ugyanis Liamék szabadságon vannak és megbeszéltük, hogy elmegyünk bulizni, mert már régen voltunk. Mivel nekem sok idő kell, hogy elkészüljek, sietnem kell.
6-ra értem haza. Az összes cuccomat ledobtam a nappaliban, majd a konyhába siettem, hogy bekapjak valamit, mert farkas éhes voltam és az alkoholt se a legjobb dolog éhgyomorra inni. Miután ettem pár falatot a fürdőbe siettem. Mire végeztem a zuhanyzással, hajmosással és hajszárítással már 7 múlt. Sietnem kell, ugyanis a srácok 8-ra jönnek értem. Kiválasztottam egy gyönyörű ruhát és hozzá egy magassarkút.

 Feltettem egy visszafogottabb sminket, majd miután leellenőriztem, hogy jó munkát végeztem-e, elindultam a nappaliba. Mikor felvettem a táskámat és kiakartam venni a telefonom, észrevettem, hogy nincs a táskámban. Elgondolkoztam, hogy kivettem-e mióta itthon vagy, de nem vettem ki. Biztos a táncsuliba hagytam. Gondolkozásomból a csengő hangja zökkentett ki. Mikor kinyitottam az ajtót, nagy meglepetés ért. Az 5 fiúból csak kettő állt  az ajtóba, Liam és Niall.
-Csak ketten?-értetlenkedve néztem rájuk.
-Mint látod, igen. Harry elutazott valami csajhoz, Zayn Prriehez ment, Loui meg elvitte Eleanort egy romantikus vacsorára.
-Á értem.-fogtam fel az előbb elhangzottakat.
-Mehetünk?-kérdezte bal karját felém nyújtva, amit el is fogadtam, miután bezártam az ajtót.
-PARTY TIME!!!!-kiáltotta magát el Niall, mire Liammel elnevettük magunkat.
-Öhm srácok, elkanyarodhatnánk a táncsulihoz?-értetlen tekintettel néztek mindketten rám, mire én megmagyaráztam- Bent hagytam az irodában a telefonom.
-Rendben.-Beszálltunk a kocsiba és már indultunk is.
Mikor odaértünk a táncsulihoz Liam azt mondta bejön velem, hogy ne egyedül kelljen. Niall is csatlakozott, arra hivatkozva, hogy nem szeretne egyedül kint maradni  sötétben a kocsiban. A telefonom meglett. Jól gondoltam, az irodámban volt a kanapéra dobva. Az irodámtól két fele is lehet menni, hogy a kijárathoz jussunk el és az egyik világosabb, így azt tanácsoltam, hogy menjünk arra, mire a fiúk bólintottak. Miközben haladtunk kifele, valahonnan elkezdett zene szólni, majd ahogy egyre haladtunk előrébb, a zene is hangosabb lett és az egyik teremből fény szűrődött ki. A fiúkat magam mögött hagyva az ajtóhoz siettem, majd benéztem az ablakon. Lena volt az, az egyik tanítványom.Nagyon tehetséges. Épp egy forgássorozatot csinált, de hirtelen elesett, majd hangos zokogás tört ki belőle. Kinyitottam az ajtót és odasiettem hozzá. Ahogy közelebb értem hozzá, láttam, hogy a vér átütött a cipőjén.Istenem Lena, mi történt veled?! Letérdeltem mellé és gyengéden átöleltem.
-Lena...-hangomból tisztán ki lehetett hallani az aggodalmat.Felnézett rám. Szemei könnyben úsztak és jobb arcán egy ütés nyoma látszódott.
-Danielle...-nem tudott többet mondani, mert újra rátört a zokogás. Elkezdetem simogatni a hátát megnyugtatás képen. Lena válla felett láttam, hogy Liam és Niall bejönnek és mikor meglátják Lenat megtorpannak.
-Jól van?- tátogva kérdezte Liam, mire én csak megráztam a fejem.

Lena Thomson szemszöge

-Danielle...-csak ennyit tudtam mondani, mert újra előtört belőlem a zokogás. Dani megnyugtatásképp elkezdte simogatni a hátamat. Nem tudom mennyi idő telhetett így el, de a sírásom már kezdett csillapodni és az álmosság kezdte átvenni a helyét.

Niall Horan szemszöge

Mikor indultunk a kijárat felé, zene és fény szűrődött ki az egyik teremből. Dani egyből oda rohat azt ajtóhoz, de nem ment be, csak az ablakon át nézte, hogy mi történik odabent. Valami rossz dolog lehetett, mert csak azt láttuk, hogy Dani arcán átfut az ijedség és befutott a terembe. Liammel összenéztünk majd az ajtóhoz siettünk. Nem mentünk be, hanem az ablakon néztünk be először. Dani egy lányhoz rohant, majd letérdelt a lány mellé és megérintette, mire a lány felnézett rá. Szemei könnyesek voltak, ezt még innen is ki tudtam venni. Bementünk úgy hogy ne hallja meg. Ahogy egyre közelebb mentünk, egyre jobban láttuk a lány vékony testén éktelenkedő kék, zöld foltokat. Megtorpantunk Liammel. A lány hangosan zokogott. Liam valamit tátogott Daninak, mire a lány szomorúan megrázta a fejét.
10-20 perce lehettünk itt. A lány sírása már csillapodott, de még mindig nem vette észre, hogy Liammel itt vagyunk.
-Elaludt.-Dani hangra törte meg a csendet.- Sajnálom, de én nem megyek most veletek. Eltudnátok vinni minket hozzám? Nem szeretném, ha egyedül lenne.
-Én jobban örülnék ha hozzánk jönnél, és persze ő is.- Dani tiltakozni akart, de Liam nem engedte.-Nyugodtabb lennék.-Én erre csak bólintottam, hogy szerintem is jobb lenne.
-Rendben, köszönöm.-Dani rámosolygott előbb barátjára, majd rám.- Valamelyikőtök kivinné a kocsiba őt? Én viszem a cuccait.
-Majd én.- ajánlkoztam fel, mire Danielle bólintott. Ő összeszedte a lány cuccait, majd én felvettem a földről a lányt és elindultunk kifele.
Mikor már a kocsihoz tartottunk, Liam megtörte a csendet.
-Hogy hívják, és hogy jutott be?-bevallom ez a két kérdés engem is foglalkoztatott.
-Lenanak hívják, az egyik tanítványom. Van kulcs  a sulihoz. Még régebben adtam neki, mert gyakorolni szeretett volna hétvégente és nemtudott hova menni gyakorolni, ezért adtam neki egy kulcsot, hogy ide nyugodtan bejöhet.
-Értem.-Liam kinyitotta nekem a hátsó ülés ajtaját, majd óvatosan betettem a lányt az ülésre, nehogy felébredjen. Miután betettem, becsuktam a kocsi ajtaját és megkerülve a kocsit beültem Liam mellé.Miután mind beszálltunk, Liam elindult a házunk felé.
Mikor megérkeztünk, megint én fogtam Lenat a karjaim között. Bementünk a házba és egyből a vendégszobába vittem. Lefektettem az ágyra és betakartam, majd becsuktam az ajtót és elindultam a nappaliba. Dani és Liam a kanapén ültek. Dani az arcát a kezeibe temette, míg Liam aggódva figyelte barátnőjét. Megtörve a csendet feltettem azt az egy kérdést, ami azóta érdekelt mióta megláttuk a teremben.
-Mi történt?...

Prológus

Éreztétek már, hogy minden elromlott körülöttetek, de jött egy személy, aki belépett az életedbe és ott is maradt? Mert én pontosan ezt érzem. A szüleim halála után a bátyám próbált nevelni, de mikor betöltöttem a 14-et elment és azóta nem hallottam felőle. Ezeket a fájdalmas emlékeket elnyomja a bennem égett tűz Oliver iránt. Már 3 hónapja együtt vagyunk és iszonyat boldog vagyok.
A tánc is remekül megy, igaz nincsenek barátaim és folyton piszkálnak ami néha nagyon fáj. Nem tettem ellenük semmit, mégis úgy viselkednek velem, mintha bankot raboltam volna, vagy valami.
 De visszakanyarodva Oli-hoz. Mindent megkapok amire szükségem van. Másfél hónap után oda is költöztem, igaz nem volt betervezve, de már nem volt elég pénzem, hogy kifizessem az albérletet és a táncsulit, így választanom kellett. Lehet, hogy most idiótának hisztek, hogy miért nem a biztos tetőt választottam a fejem felett, de ha nem táncolhatok, az olyan számomra, mintha nem is élnék. A tánc a mindenem. Mikor táncolok a magamban érzett bánatot és dühöt ki  tudom magamból adni, olyankor érzem magamat igazán teljesnek.
Az utolsó órám volt a táncsuliba, és ma Oli se ment dolgozni, úgyhogy siettem ahogy csak tudtam hozzá.
Mikor beléptem a lakásba csend volt.
- Hahó! Oli itthon vagy?- majd hirtelen két kéz fonódott a derekamra.
- Szerbusz szépségem, már nagyon vártalak!- elkezdte a nyakamat csókolgatni, majd benyúlt a pólóm alá.  (Nyár vége fele jártunk, de még mindig meleg volt kint. )
-Oli ne, én nem akarom!- a szavaimat mintha meg se hallotta volna, tovább csókolgatta a nyakamat, majd a keze a pólóm alatt a derekamról előre fele vezette és felfele a melleimhez.
-Oliver légy szíves hagyd abba, én nem akarom!- szavaimat ismét nem vette figyelembe. Kiszabadítottam magam a karjai közül, de ő utánam kapott és akaratom ellenére ledöntött a kanapéra, és kezeimet lefogta, hogy ne tudjak szabadulni. Sikítani próbáltam, de mielőtt bárki is meghallhatta volna, befogta a számat majd egy széles ragtapaszt tett rá. A félelem végig járta minden egyes porcikámat. Nem akartam elhinni, hogy ezt teszi velem.
- Csak nem gondoltad, hogy azért vagyok veled mert szeretlek?!- gúnyos mosoly ült ki az arcára, majd újra elkezdett csókolgatni, undorodtam tőle. Nem akartam elhinni, hogy ezt a seggfejet szeretni tudtam. Majd elkezdte letépni rólam a ruhákat mire én össze vissza rángattam magam, próbáltam szabadulni, de ő meglendítette a kezét és onnantól kezdve homályos minden...