~2. Fejezet-Egy új kezdet talán...~

 sziasztok:)) sajnálom, hogy egy napot csúsztam, de rengeteg dolgom volt a héten:/ nem túl hosszú rész lett és szerintem unalmas is, de ezt majd ti úgy is eldöntitek:) jó olvasást és komizzatok♥






" Megtörve a csendet feltettem azt a kérdést, ami azóta érdekelt mióta megláttuk a teremben."
-Mi történt?- hangom hallatára megijedtek, de egyből rám néztek, majd Dani megrázta a fejét.
-Nem tudom.- arcát ismét keze mögé rejtette és onnan folytatta - csak arra tudok gondolni, hogy a barátja bántotta. Ha nem ő tette volna, akkor nem itt lenne és nem lenne nála ennyi minden. Viszont az is lehet, hogy nem a barátja bántotta, csak szakítottak.
-Szerintem a barátja tette. Ha nem agy lenne, akkor nem a suliba lett volna.- nekem ez a véleményem.
-Nem tudom...Majd ha felébred megkérdezem.-látszott Danin, hogy érdekli Lena.
-Tudom, hogy bárkiért megtetted volna ezt, amit Lenaért tettél, mármint, hogy segítettél neki, de miért érdekel téged ennyire ez a lány? Nem bunkóságnak szántam ezt a kérdést, csak látszik rajtad, hogy nagyon aggódsz érte.- Liam kérdése meglepett, de nem csak engem, hanem Danit is, viszont igaza van barátomnak.
-Tudjátok Lena olyan nekem mintha a hugom lenne, mégha ezt ő nem is tudja. Mindig odafigyeltem rá. A szülei kiskorában meghaltak, majd amikor betöltötte a 14-et a bátya elhagyta és azota nem látta és nem is hallott róla.-Dani mindezeket úgy mondta, hogy nem nézett ránk. Szerintem felidézte magában azt, vagy azokat a beszélgetéseket, amikor Lena mindezeket elmondhatta neki.
-Mennyi rossz dolog történt vele. Nem csodálom, hogy ennyire kiborult...sajnálom őt.tényleg így éreztem. Sajnáltam őt, mert nem hiszem, hogy ezeket a szenvedésekkel teli éveket megérdemelte volna. Ő nem tehetett semmiről, az élet mégis jól kicseszett vele.
-Szerintem menjünk aludni. A lány úgyis reggelig elalszik.-Liam mondatára Danival egyszerre bólintottunk, majd mentünk a szobáinkba aludni.


~Lena Thomson szemszöge~

Álmomban újra átéltem, amikor az a seggfej megerőszakolt. Sikítottam és vergődtem, de valaki lefogott, majd meghallottam, hogy valaki beszél hozzám.
-Lena ébredj, hallod! Kelj fel!-kinyitottam a szemem és megtöröltem a könnyeimtől nedves arcomat, és felmértem a körülöttem lévő helyzetet. Dani aggódó pillantással nézett, majd ránéztem a szobában lévő másik két személyre is. Két fiú volt, és szintén aggódó és értetlen pillantásokkal néztek, pedig nem is ismerem őket, és ők se engem. Dani közelebb jött hozzám és leült mellém, mire én felültem.
-Sajnálom...-szemeimet lesütöttem.
-Jól vagy?-Dani végigsimított az arcomon.
-Voltam már jobban is...
-Lena ők itt Liam, a barátom, és Niall Liam banda és lakótársa. Tegnap miután elaludtál, nem szerették volna ha egyedül maradunk, ezért elhoztunk téged hozzájuk.-magyarázta Dani.
-Köszönöm...-ránéztem a két fiúra, mire ők barátságosan rám mosolyogtak.
-Lena....tudod, ha nem akarod nem muszáj elmondanod...de....na....mi történ veled?-Látszott Danin, hogy félt feltenni ezt a kérdést, de tudni szerette volna az igazságot. Lehajtottam a fejem és a paplan szélét kezdtem piszkálni.
-Ha nem szeretnéd nem muszáj elmondani, megértem és...-Dani szavába vágtam.
-El szeretném mondani, csak....csak nem tudom, hogy hogyan.-ránéztem Danira, mire ő biztatóan rám mosolygott. Ránéztem a két srácra, akik még mindig bent voltak a szobába, majd vissza Danira, aki értette a pillantásomból, hogy nem tudom, hogy bízhatok-e a két srácban.
-Nyugi, bízhatsz bennük.
-Tegnap korán végeztem a suliba és a barátom se dolgozott, ezért siettem hozzá...-mindent elmeséltem. Miközben elmondtam a történteket, nem néztem a szemükbe. Féltem...
-Hogy szabadultál ki?-Liam  kérdezte, mire ráemeltem a tekintetem.
-Mire magamhoz tértem rendesen, nem volt a lakásba, így a fontosabb cuccokat összeszedtem, majd amilyen gyorsan csak tudtam eljöttem onnan.- Liamről Danira néztem, akinek az arcáról folytak le a könnycseppek. Nem szólt semmit, csak megölelt, majd elhúzódott tőlem.
-Nem fogom hagyni, hogy még egyszer bántsanak..-Dani arcát fürkésztem miközben ezeket mondta. Tudtam, hogy érdekli, hogy mi van velem, de arra nem számítottam, hogy ennyire. Eddig a fájdalomtól sírtam, azonban ezeket elfelejtettem egy pillanatra és felváltotta a keserves sírást a boldog sírás. Jól esett, hogy tudom, hogy Danira mindig számíthatok.
-Mi sem fogjuk hagyni, hogy még egyszer ilyen történjen veled.-csodálkozva néztem Liamre.
-Nem is ismertek...
-De szeretnénk.-mosolygott rám a szőke srác, Niall.
-Köszönöm.-hálásan néztem mindhármukra.
-Van hova menned? Mármint lakni...-Niall érdeklődve tette fel a kérdést.
-Nincs...és igazából azt se tudom hova mehetnék...
-Majd laksz nálam.-mosolygott rám Dani.
-Ne viccelj Dan, még vendég szobád sincs és különben is nekünk elég nagy házunk van, és szerintem igazán lakhatna nálunk is, úgyis a legtöbbször te is itt vagy. Persze csak ha Lena te szeretnél itt maradni és ha nem zavar ha 5 sráccal kell együtt laknod....-az utolsó szavakat félve mondta ki.
-Ha nem zavarok...igazából hálás vagyok, amit tettetek eddig értem és nem szeretnék a jóindulatotokkal visszaélni...
-Ugyan már ha zavarnál, és nem szeretnénk, akkor nem mondtuk volna.-mosolygott rám Niall.
-Ez esetben köszönöm.-mosolyogtam mindkét srácra, és az ágyból kikelve megöleltem őket, mire ők kicsit meglepődve, de vissza öleltek.- Várjunk csak 5 srác? Nem csak ketten laktok itt?
-Tudod egy bandában játszunk...-értetlen fejet vágtam-Nem ismered a One Direction-t?-megráztam a fejem.
-Majd megmutatok pár számot tőlük.-kacsintott rám Dani.
-Na mind egy, szóval mi is ebbe a bandába tartozunk és együtt is lakunk. Majd megismered a többieket is.-mosolygott rám Niall, majd hangos korgással jelezte a pocim, hogy éhes vagyok, mire mind felnevettünk. Az elmúlt 1 napban ez az első alkalom, hogy nem sírok, hanem mosolygok.
-Zuhanyozz le, szerintem jót fog tenni és utána eszünk.-simogatta meg a karom Dani.
-Rendben.-kimentek a szobából de előtte Liam megmutatta a fürdőt. Elővettem a táskámból egy cicanadrágot egy két számmal nagyobb Starbucks-os pulcsit, majd elmentem zuhanyozni. Miután végeztem, magamra kapkodtam a ruhákat és kiléptem a fürdőből ahol Niall várt a folyosón.
-Jobban nézel ki.-kacsintott rám, mire én oldalba böktem.
Mikor bementünk a konyhába Dani a hűtőből vette ki a reggelihez valót.
-Omlett mindenkinek jó lesz?- kérdezte.
-Igen.-válaszoltuk egyszerre.
-Segítek.-odaléptem Dani mellé, majd segítettem neki megcsinálni a reggelit. Épp a tojást vertem fel, mikor valaki bejött a konyhába.
-Reggelt.-szomorú, dühös és csalódott hang volt. Megfordultam és mikor megláttam a srácot, a lélegzetem is elállt...