~3. Fejezet-Új környezet, barátok...~

 sziasztok:)) tudom, hogy a 3. fejezetet csak 18.-ára ígértem, de mivel előre megvannak írva a részek, és írtatok komikat, úgy döntöttem, hogy felrakom a kövi részt;) ez azt jelenti, hogy a 4. fejezet fog felkerülni január 18-án:) remélem tetszeni fog a rész:) jó olvasást♥                  
                                                                                                                         puszii Eszkii





"-Reggelt.-szomorú, dühös és csalódott hang volt. Megfordultam és mikor megláttam a srácot, a lélegzetem is elállt..."
Egy fekete hajú srác volt. Csak egy melegítőalsó volt rajta, így megláttam tetoválásokkal díszített felső testét. Leült az asztalhoz Liam és Niall mellé, majd mikor felnézett rám látszott rajta h nem érti mit keresek itt és ki vagyok.
-Ez meg ki?- Na jó a helyes kinézethez párosodott a bunkóság is.
-Ő Lena, Dani tanítványa.-kezdte magyarázni Niall.
-És attól még h Dani tanítvány, mit keres itt?- kérdése hallatán kezdett felmenni benne a pumpa.-Csaknem Harry, vagy te Niall akadtál vele össze?-röhögött barátjára. Eddig bírtam. Eldobtam a kezemből a villát, amivel a tojást vertem fel és odamentem hozzá, majd pofon vágtam.  Gúnyosan rám nevetett.
-Szerinted ez fájt? Úgy ütsz mint egy utcasarki...
-Zayn elég!-szólt rá Liam ingerülten, de addigra nekem már megjelent a könnyfátyol a szememen. Nem akartam előttük sírni, ezért kirohantam a konyhából és abba a szobába rohantam, amelyikbe aludtam. Becsaptam magam után az ajtót, majd lerogytam a földre és elkezdtem sírni.

~Zayn Malik szemszöge~

Gondoltam most, hogy szabin vagyunk a srácokkal elmegyek Perrihez, meglepem egy romantikus vacsorával. Mikor odaértem a házához, nem csöngettem, hanem bementem. A nappaliba senki se volt, ezért a konyha felé vettem az irányt. Mikor beléptem rajta nem hittem a szememnek. Perrie egy srác ölében ült és éppen csókolóztak.
- Khm!-erre mindketten odakapták e fejüket és Perrie arcára kiült a rémület.
-Zayn megmagyarázom! Ez nem az aminek látszik!-kezdett volna magyarázkodni, de én nem hagytam neki.
-Ezen mit lehet megmagyarázni, hogy megcsalsz?! Szánalmas barom voltam, hogy elhittem neked, hogy szeretsz. Soha többé nem akarlak látni!-ezzel sarkon fordultam és az ajtó felé igyekeztem, de ő utánam kapott.
-Zayn kérlek ne, én szeretlek!
-Ja persze!- ezzel faképnél hagytam. Beszálltam a kocsimba és London egyik külvárosi kocsmája felé vettem az irányt.
Már a bárszéken ültem és Isten tudja hányadik whiskyt ittam meg. Éreztem, hogy már nem tudok normálisan gondolkodni. Szerettem én egyáltalán Perriet? Fáj, hogy megcsalt, de egyfajta megkönyebülést érzek, hogy már nem kell vele lennem. Azt hiszem ez egy válasz. Nem szerettem igazán. 
-Hé, még egyet.-szóltam oda a csapos srácnak.
-Figyi haver, nem az én dolgom, de szerintem nem kéne már többet innod. Bármi is történt nem kéne ezt tenni.
-Pontosan nem a te dolgod.-szóltam vissza neki kicsit keményebben.
-Csak egy tanács volt.-letett elém még egy pohárral, amit ki is fizettem egyből. Lehúztam, majd elkezdtem gondolkodni azon amit mondott. Lehet igaza van. Nem ér ennyit Perrie. Mivel kocsiba nem ülhettem, ezért hívtam egy taxit. 10 percen belül meg is érkezett. Lediktáltam a címet és már úton is voltunk. Mikor megérkeztünk kifizettem a taxit, majd elbotorkáltam az ajtóig. Mikor beléptem csend volt a házban, biztos mindenki már alszik. Megprobáltam a lehető leghalkabban felmenni a szobámba, ami néha nem sikerült, mert belerúgtam valamibe, és elkáromkodtam magam. Mikor végre beértem a szobámba egyből ledőltem az ágyra. Nem jött egyből álom a szememre, ezért elkezdtem gondolkodni. Nem leszek mindenkivel kedves. Meg fogok változni. Ezen gondolkodtam még elég sokáig, majd az álom egyszer csak elnyomott. 
Reggel mikor felébredtem, elmentem zuhanyozni, majd miután végeztem csak egy mackóalsót (szabadidőalsó) vettem fel, majd leindultam a konyhába. Mikor beléptem már a többiek ott voltak, vagyis nem mindannyian. Elmorogtam egy reggeltet, majd leültem Liamékhez, majd pedig felnéztem, hogy kik is állnak a tűzhelynél. Az egyik lány Dani volt, de a másikrol fogalmam sincs, hogy ki lehetett. Nem nézett ki rosszul azt be kell vallanom, de új élet, új ízlés is.
-Ez meg ki?-fejemmel a lány felé böktem.
- Ő Lena, Dani tanítványa.-kezdte magyarázni Niall, de félbeszakítottam.
-És attól még h Dani tanítvány, mit keres itt?-jogosnak éreztem a kérdésemet-Csaknem Harry, vagy te Niall akadtál vele össze?-vigyorogtam Niallre, majd ránéztem a lányra. A lány közeledett felém, majd pofon vágott. Kicsit fájt, de nem akartam ki mutatni.
-Szerinted ez fájt? Úgy ütsz, mint egy utcasar...
-Zayn! Elég!-szólt rám ingerülten Liam, ránéztem majd vissza a lányra, akinek könnyes lett a szeme, majd hirtelen elrohant. Dani és Niall rögtön a lány után mentek.
-Miért beszéltél vele így?-Liam nyugodsága már idegesített.
-Miért, hogy kellett volna?-röhögtem rá.
-Nem tudsz róla semmit.
-Miért ti igen? Hát nem  hiszem, és tudod....
-Megerőszakolták...-Liam keményen a szemembe nézett, hogy érezzem át szavaim súlyát.-Tegnap Dani bent hagyta a telefonját a suliba, ezért elmentünk a suliba. Az egyik terembe volt...zokogott...és...Zayn te nem láttad, hogy hogy néz ki a lány teste. Mindenhol kék-zöld foltok vannak rajta. Nem érdemelte meg, hogy így beszélj vele, semmit sem tett.-ezzel Liam felállt és ő is kiment a konyhából. Egy baromnak éreztem magam, bár az is vagyok...Felálltam az asztaltól, felmentem a szobámba felöltöztem és elindultam a parkba.

~Lena Thomson szemszöge~

A földön ülve zokogtam. Fájtak a srác szavai, akit Zaynnek hívnak ha jól emlékszem. Hirtelen kopogtak az ajtón, majd Dani és Niall dugta be a fejét rajta. Bejöttek leültek mellém és átöleltek. 
-Ne is foglalkozz Zaynnel, mostanában kicsit furcsán viselkedik, de amúgy rendes srác hidd el.-természetes, hogy Niall védi a barátját, bár nincs jogom ítélkezni felette, hiszen nem is ismerem Zayn. De ő se engem.
-Mit szólnál ha elmennénk a suliba és próbálnánk egy kicsit? Vacsira meg visszajönnénk.-tetszett Dani ötlete, ezért bólintottam.-Most meg az arcod, meg szedd össze a cuccodat és lent találkozunk.
-Rendben és köszönöm.-Niallal kimentek. Úgy érzem őket tényleg a barátimnak tekinthetem, és talán a családomnak is. Összeszedtem a cuccomat, majd elmentem a fürdőbe egy kicsit rendbe szedni az arcomat. Tettem fel egy kis szempilla spirált, gyors átöltöztem(amibe átöltözött),majd a cuccomat felkapva elindultam lefele. Dani már a cipőjét vette fel. Miután én is felvettem elindultunk a táncsuliba. 

~Zayn Malik szemszöge~

Nem ismertek fel az utcán, mondjuk ez az álcámnak is köszönhető. Beültem egy Starbucks-ba, majd mikor meguntam az ücsörgést, elindultam sétálni. Nem tudom merre mentem, csak a lábam vitt előre. Olyan 5 óra körül értem haza. A többiek a kanapén ültek és beszélgettek, majd mikor megláttak elhallgattak. Dani és az a másik lány nem volt itt. 
-Szisztok! Figyi srácok bocsánatot szeretnék kérni tőletek. Tudom, hogy furcsán viselkedem egy pár napja csak...mindegy szóval bocsi. Liam és Niall tőletek külön bocsánatot szeretnék kérni a reggel történtekért.
-Azért nem tőlünk kéne bocsánatot kérned, hanem Lenatól.-reggel nem is figyeltem oda, hogy milyen szép neve van-Mielőtt még meglepetésként érne, itt fog nálunk lakni. A többieknek már elmondtuk a történetet, és beleegyeztek, hogy itt maradjon.-magyarázta Niall. Pont mikor Niall befejezte a mondanivalóját, belépett az ajtón Dani, mögötte pedig Lena. Mosolygott, de amint meglátott engem, lehervadt a mosoly az arcáról...